Vakvezető lovak

 

Segítő kutyákról már régóta tudunk, de most egy új állat segédkezne a rászorulóknak a boldogulásban. Néhány ló már sikerrel mutatkozott be segítő állatként, és úgy tűnik, most szélesebb körben is elterjedhetnek az okos minilovak.

 

 

Szakértők szerint ugyanis a minilovak nagyon okosak és remekül idomíthatók, épp ezért megtaníthatók praktikus trükkökre – például kiürítik a mosógépet, vagy beletesznek egy szelet kenyeret a pirítóba.

A kutyákkal ellentétben a lovak akár 25-30 évig is élhetnek, emellett rendelkeznek a szimbólumok felismerésének képességével, mellyel a kutyák nem.

 

 

A világ több pontján, de elsősorban az Egyesült Államokban és Lengyelországban képeztek ki miniatűr shetlandi pónikat, akik a vak emberek életét könnyítik meg. A kis pónik alig nagyobbak egy termetes kutyánál, 85-100 centiméteres marmagasságot érnek el, s egészen fiatal koruktól képzik őket a nemes feladatra.

A kutyákhoz hasonlóan a pónik is képesek a vezetett személy felé jelezni, ha éppen pirosra vált a lámpa, de a terepi akadályok jelzésétől sem jönnek zavarba. A városban való eligazodásukat nagyban segíti, hogy életük kezdetétől hozzászoktatják őket a forgalmas, városi környezethez, így az egyébként menekülő állatok nem jönnek zavarba a lovak nagy „ellenségeitől”, a szélfútta nejlonzacskóktól és a kerékpárosoktól sem. A gondos felkészítés során a mozgó járművek és lépcsők használatára is rá kell vezetni a kis lovakat.

 

 

A legnehezebb feladat egyértelműen a szobatisztaság megtanítása az állatoknak, hiszen a lovak nehezen tudják szabályozni az ürítést. Az állatok patáinak túlzott igénybevételének megakadályozása is fejtörés elé állíthatja a kiképzőket: a patkolás megoldást nyújthatna, de mivel a pónik főként városi környezetben, betonon közlekednek, így a folyamatosan használt patkó az ízületeiket nagyban sértené – a gazdáik lakásába is beengedett lovak pedig hamar végeznének a parkettákkal. A vakvezető pónik lábaira így különleges kis cipőket gyártanak, melyeket csak a patákat a leginkább igénybe vevő utak előtt kerülnek a lovak lábára.

 

 

Vakvezető pónik képzésével már az 1990-es évek vége óta foglalkoznak, és a tapasztalatok szerint a jól képzett lovak mindarra képesek, amire a kutyák is, de legalább kétszer annyi időre lehetnek a vak emberek társai, mint az ebek, így a képzés is kevesebb időt vehetne igénybe, minek következtében többen juthatnának vakveztő állathoz. A pici pónik táplálása emellett általában nem kerül többe, mint egy megtermett kutyáé. Jelenleg a pónik használatának a jogszabályok szabnak gátat: a lovakat közlekedési eszközökre és egyes épületekbe nem szeretnék beengedni.

 

 

 

Mona iszlám családja elzárkózott attól, hogy egy kutya költözzön a lakásukba, a vak lány ezért kiképeztetett magának egy pónit.

 

 

A 7 éves pej kanca, Cali mindössze 74 centiméter magas és szinte minden pillanatát gazdájával, Mona Ramounival tölti. Szemrebbenés nélkül végzi munkáját még akkor is, ha az emberek lépten-nyomon megbámulják és mutogatnak, kiabálnak neki.

„Olyan, mintha egy rocksztárral utaznék” – mondja a 28 éves Mona. Az egyetemista lányt korábban a családja és barátai segítették, ám azóta nagyot fordult vele a világ: önálló életet kezdett amióta új segítőre talált, Cali személyében. A pónit és annak speciális képzését Mona fizette abból a pénzből, amit Braille-írásos könyvek szerkesztőjeként megkeresett.

„Mióta velem van, teljesen kinyílt a világ. Olyan dolgokat is kipróbálhatok, amikről eddig nem is tudtam.” 

Cali betanítása egyébként mindössze 9 hónapot vett igénybe – a képzés átlagosan 1 évig tart. Mona jutalomfalatot és klikkert használ pozitív megerősítésként.