Rovarok a takarmányban

 

Napjaink egyik legsúlyosabb problémája a takarmányozásban gazdasági állataink fehérjeellátásának biztosítása. Emiatt jelentős mértékben megnőtt az igény az alternatív fehérjeforrások iránt.

 

Megoldást jelenthet, hogy haszonállatokat algával és ízeltlábúakkal etessük, mert azáltal is lassítható a legelőterület növelése az erdők kárára, nem is beszélve a zöldtakarmány előállításának víz és energia igényéről.

 

 

Az EU-ban a rovarok vagy rovarlárvák takarmány-alapanyagként való felhasználása jelenleg még csak társállatok és halak esetében engedélyezett.

De ott is azzal a megkötéssel, hogy a rovar eredetű fehérje mennyisége nem haladhatja meg a takarmány teljes nyersfehérje tartalmának 50%-át.

A baromfi és sertés takarmányozásában a rovarok és rovarlárvák felhasználása viszont jelenleg még annak ellenére sem engedélyezett, hogy a rovarok, valamint azok lárvái, ezeknek az állatfajoknak a természetes környezetben is táplálékul szolgálnak.

A rovarlárvákból kivont és hidrolizált fehérje azonban már jelenleg is használható minden gazdasági állatfaj takarmányozásában, amennyiben az adott rovarfaj tartása és takarmányozása valamint a fehérjekivonás és a feldolgozás technológiája megfelel az előírásoknak.

A takarmányként közvetlenül felhasználható, illetve fehérjekinyerés céljából, tartott rovarok és azok lárváinak toxikológiai vizsgálata alapján az EFSA az alábbi fajokat minősítette biztonságosnak: fekete katonalégy, házilégy, közönséges lisztbogár, alombogár, házitücsök, csíkos tücsök, és a földitücsök.

 

 

A rovar eredetű fehérje, azaz a rovarlárva, a legvalószínűbb módon liszt formájában,zsírkivonással vagy anélkül kerül majd forgalomba, mert így lehet a legkönnyebben bármelyik takarmányba belekeverni. A szöcske lárvája nagy mennyiségben tartalmaz omega-3 zsírsavakat, amelyeknek a humán egészség szempontjából is kedvező hatásuk van.

A rovarfehérje-termelés napirendre kerülése részben a zöldmozgalmaknak köszönhető. 

 

 

Az biztos, hogy azt a hatékonyságot nehéz überelni, amit pl. a lisztkukac lárvájának előállításakor ma produkálni tudnak: 1 négyzetméteren 17 kg fehérjét lehet előállítani. Ráadásul csupán 6 hetes a lisztbogár életciklusa, ami szintén fokozza a termelékenységet, bár a brojlercsirke-előállítás hatékonyságát még nem éri el.

Megfelelő hőmérsékletet, páratartalmat és megvilágítást kell biztosítani a fejlődő ízeltlábúak számára. Ma a legnehezebb a homogén minőségű takarmányt előteremteni a lárváknak. Pedig itt is fontos, hogy ha valaki beáll egy adott rendszerre, akkor azt folyamatosan – télen-nyáron – biztosítani kell az állatoknak.

 

 

Tehát, egy új lehetőség a rovar alapú takarmány. Az európai ékezési kultúrától idegen rovarfogyasztás. De vajon, etessünk a haszonállatokkal rovarokat?

Számításokban könnyen lehet, hogy igazuk van az elemzőknek, de a takarmánytól függ a hús íze. Nyilván más íze van a kukoricán hizlalt disznónak, mint ha más takarmányt kap, és vajon megvizsgálta-e valaki, hogy a rovar alapú étrendtől milyen ízű tejet ad a tehén?