Mi az a hidroponikus növénytermesztés?

 

A hidroponika a növénytermesztés azon módja, amely nem talaj közvetítésével, hanem tápfolyadék használatával működik. A növény nem a talajban (azaz nem földben) növekszik, hanem tápoldatban vagy tápoldattal rendszeresen átjárt anyagban, mint például perlit, kavics,agyaggolyó kőzetgyapot.

 

 

Hidroponikus technika, bár a módszer alkalmazása a legújabb trendnek számít már évszázadok óta használatban van. A legkorábbi ismert hidrokultúrás növénytermesztés alkalmazása a babiloni függőkertektől a kasmíri úszókerteken át az asztékok tavakban-tutajokon nevelt növényekig nyúlnak vissza. De az egyiptomi hieroglifákból tudjuk, hogy i.e. több száz évvel már leírták a vízben történő növénytermesztést.

A tápoldatos termesztés üzemszerű kipróbálása a második világháború alatt történt meg: az amerikai hadsereg katonáit látták el hidrokultúrás telepeken nevelt friss zöldségekkel. A második világháborút követő hidegháborús években számos országban foglalkoztak biztonságpolitikai okokból a talaj nélküli növénytermesztéssel.

A módszer üzemi elterjedése 1972-ben kezdődött Hollandiában. 

Magyarországon több próbálkozásra került sor, hogy a talaj nélküli termesztés a gyakorlatban is elterjedjen. 

Végül az 1990-es évek hozták meg a sikert: többévi kitartó munka után 1995-ben létesült az első, 1 hektár nagyságú üzemi felület, ahol ma is így folyik a termesztés, de jelenleg már több száz hektáron. Paradicsomot, paprikát, uborkát, tojásgyümölcsöt és sárgadinnyét termelnek.

 

 

A talaj nélküli termesztés előnyei és hátrányai

Ezen termesztési eljárás elterjedése elsősorban annak köszönhető, hogy a hagyományos termesztéssel szemben számos előnye van, amelyek a következők:

  • nem kell termőtalaj,
  • valamennyi, talajápolással kapcsolatos munka elmarad,
  • a talajból eredő kór- és kártétel elmarad,
  • az alkalmazott gyökérrögzítő közegek gyakorlatilag fertőzésmentesek,
  • könnyebben és olcsóbban biztosítható a gyökér és környezetének optimális hőmérséklete,
  • könnyebben biztosítható az optimális víz- és tápanyag-ellátottság a növény számára,
  • a víz- és tápanyag-adagolás jól automatizálható,
  • csökkenthető a szubjektív emberi tényező szerepe,
  • korábbi érés,
  • jobb minőség és nagyobb termésátlag érhető el,
  • az előállított termék káros anyagoktól mentes.

Természetesen a módszer bevezetése nemcsak előnyökkel jár, vannak hátrányai is, ezek a következők:

  • a megvalósítása jelentős többlet beruházást igényel,
  • a technológia megvalósítása rendkívül nagy technológiai fegyelmet kíván,
  • speciális szakértelmet követel,
  • az elhasznált gyökérrögzítő közegek környezetkímélő megsemmisítése drága,
  • jól kiépített szaktanácsadó- és szervizhálózat szükséges.

Ha az előnyöket és hátrányokat összevetjük, akkor a mérleg egyértelműen pozitív. 

Sokszor felmerül a fogyasztókban a kérdés, hogy milyen az íze az így nevelt zöldségnövényeknek.

Azonos fajták esetében végzett érzékszervi bírálatok azt mutatták, hogy ha megfelelő tápoldatot kapott a növény, és a szedéskor közel azonos érettség állapotában szedjük a termést, akkor a kóstolók nem tudták megkülönböztetni a talajon termett paradicsomot a talaj nélküli paradicsomtól.

 

A talaj nélküli termesztésnek többféle változata alakult ki az idők során. 

 

A talaj nélküli termesztés változatai

„HIDROPONIKA” (vízkultúra)

„AGREGATPONIKA”

(támasztóközeg kultúra)

„AEROPONICA”

(tápköd kultúra)

a gyökerek tápoldatba merülnek

a gyökerek zöme szilárd közegben van

a gyökerek tápködben vannak

 

A hidroponikus termelés a hagyományos, talaj-alapú (geoponikus) termelésben felhasznált vízmennyiség töredékét igényli. Ezért például száraz éghajlata miatt Izrael fejlett hidroponikus technológiát dolgozott ki. A világ legnagyobb hidroponikus termelőegysége az Egyesült Államokban található, területe kb. 1 négyzetkilométer, és éves termelése kb. 50 millió kilogramm.

A hidroponikus termelés gyakran kerül kombinálásra üvegházi termeléssel és vegyszermentes gondozással.

 

 

A hidrokultúrás növénytartás jövője jelenleg a NASA kezében van, mivel az űrügynökség több kísérleti programot is futtat. A CELSS névre keresztelt projekt célja, hogy nehéz körülmények között – például a Marson – LED izzók segítségével növényeket termesszenek.